Nagyon rossz volt. Érezni a magányt, a fájdalmat, ami egy olyan ember halála után marad, akit tiszta szívből szeretünk. Az a mérhetetlen üresség, ami az ember szívében tátong ilyenkor, elmondhatatlan. Tényleg nem szeretném, hogy ez az álmom valaha is valóra váljon. Nem szeretném, ha a karjaimban halna meg, akit őszintén szeretek, és aki ugyan így szeret. Tudom, hogy csak egy álom, mégis nyomaszt. Nem bírom kiverni a fejemből, bármennyire is szeretném. A sírógörcsökön már túl vagyok szóval most már csak túl kell tennem magam az emlékeken. Remélem hamar rendbe jövök, mert ez így nagyon nem tetszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése