2011. február 17., csütörtök

He's a Monster.


Még mindig az a véleményem, hogy MJ tudta, hogy mi lesz vele, de nem is ez a lényeg. Az sokkal fontosabb, hogy mennyire tiszteletre méltó azért, amit elért. A semmiből indult és az eget is elérte. Bár soha nem tartoztam a fanatikusok közé, mégis mindig elismertem a munkásságát. (Épp úgy, mint az összes zenészét, akit ismerek/hallgatok.) Személy szerint sosem szerettem foglalkozni az életükkel, hisz ugyan olyan embernek tartom őket, mint bárki mást. Annyiban különböznek, hogy nincs magánéletük. (Vagy legalábbis csak minimális.) És ez rossz. Miért fontos az, hogy mit vett a boltban vagy, hogy miért abban a pólóban ment el valahova és miért nem a másikban? A sztároknak/celebeknek -hívjuk akárhogy őket - ugyan úgy lehetnek rossz napjaik, mint nekünk hétköznapi embereknek. Én személy szerint áldom a szüleimet, amiért nem erőltették az éneklősdit, annak ellenére, hogy szinte csak akkor nem énekelek, amikor alszom. Megtehetném, hogy felcsapok mondvacsinált, heti "tinisztárnak", de minek? Nincs értelme. Csak a bajjal jár. Azzal, hogy megkötik a kezem, hogy megszabják az életem, aminél jobban pedig semmit sem utálok. És bár lehet, hogy eleinte jó buli lenne és biztos ki is fizetődne, de nekem többet ér a szabadság és a nyugalmam. Így inkább ez marad csak hobby. 

R.I.P. MJ. <3.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése