He's a Monster.

Még mindig az a véleményem, hogy MJ tudta, hogy mi lesz vele, de nem is ez a lényeg. Az sokkal fontosabb, hogy mennyire tiszteletre méltó azért, amit elért. A semmiből indult és az eget is elérte. Bár soha nem tartoztam a fanatikusok közé, mégis mindig elismertem a munkásságát. (Épp úgy, mint az összes zenészét, akit ismerek/hallgatok.) Személy szerint sosem szerettem foglalkozni az életükkel, hisz ugyan olyan embernek tartom őket, mint bárki mást. Annyiban különböznek, hogy nincs magánéletük. (Vagy legalábbis csak minimális.) És ez rossz. Miért fontos az, hogy mit vett a boltban vagy, hogy miért abban a pólóban ment el valahova és miért nem a másikban? A sztároknak/celebeknek -hívjuk akárhogy őket - ugyan úgy lehetnek rossz napjaik, mint nekünk hétköznapi embereknek. Én személy szerint áldom a szüleimet, amiért nem erőltették az éneklősdit, annak ellenére, hogy szinte csak akkor nem énekelek, amikor alszom. Megtehetném, hogy felcsapok mondvacsinált, heti "tinisztárnak", de minek? Nincs értelme. Csak a bajjal jár. Azzal, hogy megkötik a kezem, hogy megszabják az életem, aminél jobban pedig semmit sem utálok. És bár lehet, hogy eleinte jó buli lenne és biztos ki is fizetődne, de nekem többet ér a szabadság és a nyugalmam. Így inkább ez marad csak hobby. 

R.I.P. MJ. <3.

A terv lefújva.

Story nem lesz, 2 okból.

Ad. 1.: Annyi minden történt velem a napokban, hogy már azt sem tudom igazán mit akartam.

Ad. 2.: Ahogy elnéztem a szavazást nem is érdekel olyan sok embert.

Szóval a terv lefújva. Talán majd egyszer ha lesz erőm megpróbálkozom valami normálissal, de ez most a jelen helyzetben elképzelhetetlen. Szinte semmire sincs időm azt meg egyébként sem akarom, hogy 1-2 hetente legyen rész vagy ilyesmi.Tehát ez egyenlőre napolva van.

I-ex-pí-ár-i-esz-esz.

"You never told me you can sing like that."

"What has to occur will occur, we are striving in any way in order to keep clear of it. What does not have to occur will not occur, we are striving in any way in order to reach it."

Are you proud of me?

Some years got lost
but accompanied all the way along, a sound, a name
who I was yet as a child
are you proud of me?

Just an idea..

... De vajon jó ötlet?!

Napok óta a fejemben van egy történet, ami nem tudom, hogy jó ötlet-e egyáltalán, de megpróbálkozom vele. Címe ugyan még nincs, de az még egyenlőre nem is fontos. 

Leírás:

Két idősíkban és helyszínen játszódik a történet. Az egyik helyszín az 1700-as évek Velencéje, a másik pedig napjaink Los Angelese. Két egymástól erősen különböző felfogásmód és életvitel, de van valami ami közös. Egy szerelem, aminek talán még a halál sem tud véget vetni, de talán nem is szándéka.

Amita egy fiatal lány, aki a baráti körében a züllött életviteléről híres - egyik srác ágyából a másikba esik és ha egy éjszakára is, de elhiteti velük a szerelmet - mindeközben a lelke mélyén tipikus reménytelen szerelmes, de ezt fél kimutatni bárkinek is. Még legjobb barátnője se tudja róla ezt az "apró" információt, de mikor egy fékevesztett születésnapi bulin belebotlik a nagybetűsbe, kezdetét veszi egy mindent felforgató háború maga, az elvei és leginkább az érzés ellen.

Matteo egy tipikusnak nem nevezhető szépfiú, aki folyamatosan a szerelemről prédikál miközben nem épp azt az életvitelt folytatja, amit egy hős szerelmesnek kéne. Éli a cseppet sem normális életét, ami miatt egyszer csak egy születésnapi buli kellős közepén találja magát és farkas szemet néz azzal a bizonyos érzéssel.

A két fiatalnak fogalma sincs, hogy mi vonzza őket a másikhoz, de mégis érzik, hogy ez valami olyan, ami ritka és értékes ajándék.

Eközben pedig a múltban, egy fiatal, nemesi családból származó lányt akarnak férjhez adni a szülei. Megpróbál mindent elkövetni, hogy az álarcos bál ne legyen megtartva, amit azért rendeznek a szülők, hogy megismerkedjen a két fiatal. Amitának nem sikerül meghiúsítania az összejövetelt, így kénytelen azt tenni, amire szigorú apja kéri, de hogy vajon megváltozik a cserfes, önfejű, szabadság szerető lány? Ennek kicsi a valószínűsége.