2011. július 23., szombat

Ooh, Children


Úgy érzem magam, mint amikor az ember orra előtt megy el a vonat, ami a boldogsága felé vitt volna. 
Ez a szám remekül passzol ehhez az állapothoz, szóval mára ez jutott. 

2011. július 20., szerda

Random

Egyszerűen muszáj voltam kiírni magamból a gondolataimat és ez lett az eredménye. Remélem azért lesz olyan, akinek tetszik. Nem azt mondom, hogy a legjobb lett, de azért nem is a legrosszabb. Mindegy is.
A párás ablakon át kiszűrődő lámpa fénye szinte elveszett a téli éjszaka sötétjében. Ám odafent a régi bérház emeletén sors döntő csatát vív két szerelmes. Az egyik menni akar és szabadságot, míg a másik nyugodtan szeretné álomra hajtani a fejét kedvese mellett. Őrült játszma ez, de végül döntenek. Egy utolsó érintés, egy utolsó csók, egy utolsó ölelés, egy utolsó éjjel. A lány sírva csókol, a fiú pedig ígér. 'Mindig a szívemben leszel!' - hallatszik a kandallóban égő tűz pattogása mellett a fiú búgó hangja. Végig simít kedvese arcán, mintha ezzel elsöpörné a bánatát. Az érzést, ami már most tátongó űrt keltett a lányban. Egy halvány mosoly és egy vágyódó sóhaj csak a válasz. Mind a ketten tudják, hogy ez a tánc lesz az utolsó számukra és, hogy holnap mikor felkel a nap már minden csak egy emlék lesz. Egy emlék, ami sosem halványul és ami örökké fogva tart. 'Taníts meg feledni!' - súgja a lány szerelmesen a könnyeivel küszködve mielőtt végleg fátyol borulna elméjére. A puha párnák között ezredjére is átélik azt a varázslatos érzést, amit csak két szerelmes érezhet. A tűz lassan kialszik és az utolsó csók is elcsattan. Álom szökik mind kettejük szemére, de inkább csak a közös életüket élik át újra. A fiú még pirkadat előtt távozik. Egy utolsó pillantást vet a lányra, akit szeret, majd csendesen elbúcsúzik. 'Ég veled, királylány!' - suttogja szinte némán. Ahogy kilép az ajtón a szíve összeszorul, de tudja, hogy mennie kell. Nem maradhat itt bármennyire is szeretne. A levél nyíláson bedobott lakás kulcs tompán puffan a puhafa padlón. A lány könnyekkel a szemében ül fel, miközben tudomásul veszi a történteket, de hát mit is tehetne? Mindig is tudta, hogy egyszer eljön ez a nap, amikor a szabadság szerető és betörhetetlen fiú tovább áll. 'Minden jót, hercegem!' - motyogta maga elé keserűen, majd álomba sírta magát. A párás ablakon ott díszelgett egy üzenet, ami a feledés homályába merült a reggel érkeztével. "Figyeld az éjszakát és megtalálsz!" Ennyit hagyott maga után a fiú, de hiába. A kedvese nem vette észre, ahogy a rákövetkező éjjeleken se. Pedig Ő ott volt. Minden éjjel ott volt. Az utca túloldaláról figyelte, ahogy a lány újra talpra áll. A napok csak úgy szaladtak és mire beköszöntött a tavasz a régi bérház ablakai egyre kevésbé párásodtak. Az üzenet a semmibe veszett. A fiú kezdte feladni. Már nem járt ki minden éjjel a lány lakásához, ahogy a lány se a könnyektől várta a megnyugvást. Hamar elérkezett a nyár is, a nappalok egyre hosszabbak voltak, az éjszakák pedig egyre melegebbek. Egyszer csak egy ismerős autó parkolt le a ház előtt, de a lány már elköltözött, a lakás pedig ott állt üresen. Nem tehetett mást, mennie kellet. Nyomasztották az emlékek és szabadulni akart. Tovább akart lépni és felejteni. Újra kezdeni valaki olyannal, aki teljesen más, mint az ő "hercege". És ahhoz, hogy ezt elérje mennie kellett. Messze innen, egy olyan helyre ahol senki nem ismeri, ahol senki nem juttatja eszébe azokat az éveket. A fiú arcára keserű mosoly ült ki, ahogy haladt lefelé a lépcsőn. 

2011. július 16., szombat

Meetings

"Ha valaki keresztezi az utunkat, mindig hordoz valamilyen nekünk szóló üzenetet. Véletlen találkozások nincsenek."

Amikor először megláttalak azt hittem észre sem vettél.  Pedig mennyire figyeltél. Bevallom azt hittem, hogy valami nem stimmel a megjelenésemmel és csak remélni tudtam, hogy nem azért figyelsz ennyire, mert elfolyt a sminkem vagy épp a ruhámra került valami folt. Aztán néhány nappal később, amikor ismét összefutottunk már bemutatkoztál. Azt mondtad, hogy azon a bulin csak azért figyeltél annyira, mert gyönyörűnek találtál és én elhittem. Felelőtlenül bedőltem minden hazug szavadnak, amivel most a mélybe rántottál. Valahol a szívem legmélyén tudtam, hogy ez csak egy újabb játékod, de reméltem, hogy képes vagy változni, hogy tényleg gyönyörűnek tartasz, hogy tényleg szeretsz. Ehelyett csak egy újabb vonal lettem a faladon. Talán így kéne élnem nekem is, akkor soha sem csalódnék. De tudom, hogy ennek így kellett lennie. Igaz egy évet loptál el az életemből, mégis örülök hogy így történt, mert voltak őszinte pillanatok is. Nem sok, de volt. Köszönöm ezeket és azokat, amikben azt a rengeteg pofont kaptam tőled... még ha csak képletesen is. 

Köszönöm M.E., hogy nem szerettél!

2011. július 15., péntek

Memories


Rengeteget hallgattam ezt a számot, amikor kamasz voltam, de valahogy ez is azok közé tartozik, amiket nem tudok megunni. Sok emlék eszembe jut, ha felcsendülnek ezek a dallamok és ha még egyszer átélhetném őket, akkor mindent pontosan ugyan úgy csinálnék. Elengedném a szerelmet csak azért, hogy boldog legyen és utána újra talpra állnék, hogy ismét visszaessek. De ezek a "mélypontok" tanítottak meg szeretni és kitartani. De a legfontosabb dolgot is ezeknek az eséseknek köszönhetem... Most már tudom, hogy soha sem szabad vissza nézni és bánkódni a múlt miatt, hisz ami történt az jól történt. :)

2011. július 7., csütörtök

I need a superhero...


" All alone again
searching for something
there's no one left to save me now
I won't be afraid
I just thought you'd catch me
but you're not here to save me now
I've had my share of criminals
and you're no different from them all
I need a superhero
Cause I am just a girl "

Hmm... I love this song. this song a little bit resembles the Presley girl's song. But like this perfect. :)

2011. július 6., szerda

Good morning, music!



"Sarkon dekkol, sírva fakad,
Ott hagytak, mert el hagyod magad,
Melyik a legjobb hely, ami szabad,
Nincs már sok, na, de egy még akad"

Ez igazi Rock'n'Roll. Nagyon kevés magyar előadót szeretek, de ők benne vannak a top 5ben. Őket legalább nem a média irányítja és ezért tisztelem őket annyira. És ezek mellett Szabinak remek hangja van, a dalszövegekről pedig ne is beszéljünk. 
Ehez tényleg csak annyit tudok mondani, hogy RESPECT. :)

2011. július 3., vasárnap

When you're gone, will I lose control?


Everything changein'. You and me too.We are not like that already, than once. Our roads withdrew from each other and they do not meet in the endless one. It has to be. It will be good.

2011. július 1., péntek

I hope this dream never comes true.

Nagyon rossz volt. Érezni a magányt, a fájdalmat, ami egy olyan ember halála után marad, akit tiszta szívből szeretünk. Az a mérhetetlen üresség, ami az ember szívében tátong ilyenkor, elmondhatatlan. Tényleg nem szeretném, hogy ez az álmom valaha is valóra váljon. Nem szeretném, ha a karjaimban halna meg, akit őszintén szeretek, és aki ugyan így szeret. Tudom, hogy csak egy álom, mégis nyomaszt. Nem bírom kiverni a fejemből, bármennyire is szeretném. A sírógörcsökön már túl vagyok szóval most már csak túl kell tennem magam az emlékeken. Remélem hamar rendbe jövök, mert ez így nagyon nem tetszik.