"Ha valaki keresztezi az utunkat, mindig hordoz valamilyen nekünk szóló üzenetet. Véletlen találkozások nincsenek."
Amikor először megláttalak azt hittem észre sem vettél. Pedig mennyire figyeltél. Bevallom azt hittem, hogy valami nem stimmel a megjelenésemmel és csak remélni tudtam, hogy nem azért figyelsz ennyire, mert elfolyt a sminkem vagy épp a ruhámra került valami folt. Aztán néhány nappal később, amikor ismét összefutottunk már bemutatkoztál. Azt mondtad, hogy azon a bulin csak azért figyeltél annyira, mert gyönyörűnek találtál és én elhittem. Felelőtlenül bedőltem minden hazug szavadnak, amivel most a mélybe rántottál. Valahol a szívem legmélyén tudtam, hogy ez csak egy újabb játékod, de reméltem, hogy képes vagy változni, hogy tényleg gyönyörűnek tartasz, hogy tényleg szeretsz. Ehelyett csak egy újabb vonal lettem a faladon. Talán így kéne élnem nekem is, akkor soha sem csalódnék. De tudom, hogy ennek így kellett lennie. Igaz egy évet loptál el az életemből, mégis örülök hogy így történt, mert voltak őszinte pillanatok is. Nem sok, de volt. Köszönöm ezeket és azokat, amikben azt a rengeteg pofont kaptam tőled... még ha csak képletesen is.
Köszönöm M.E., hogy nem szerettél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése