Hiányzol... azt hiszem

" Everyday same old things

So you're still feelin pain

Never had real love before

And it ain't her fault "

Nem tudom mi ez az érzés. A mellkasomat túl szűknek érzem és olyan, mintha a szívem helyén egy óriási lyuk tátongana. Legszívesebben elbújnék a világ elől azzal, aki ezt kiváltja belőlem. Sokan mondják, hogy túl fiatal vagyok még, hogy érezzek, de ezt nem értem. Nem a kor mondja meg, hogy tudok-e szeretni vagy sem. Ugyan úgy fáj, ha hiányzik valaki, mint a nyolcvan éves szomszéd néninek az elhunyt férje. Miért kell mindig mindent korhoz kötni? De ha korhoz kötöm az érzéseket, akkor elmondja nekem valaki, hogy amit most érzek az mi? Hallucináció? Nem hiszem. Akkor nem fájna ennyire a tátongó űr, amivel nem tudok mit kezdeni. Sokáig nem jön elő, aztán mikor már megfeledkeznék róla ismét megjelenik erősebben, mint előtte. Folyamatosan figyelnem kell, hogy ne karmoljam szanaszét a mellkasom, mert önkéntelenül ezt tenném. Görcsösen kapaszkodom mindenbe, ami a kezem ügyébe akad és próbálok nem erre gondolni, de nem megy és utálom ezt.
Miért kell ennyire fájnia a hiánynak? És egyáltalán miért kell ennyire hiányoznia egy olyan embernek, akinek nem lenne szabad? Egy olyan embernek, akit nem is ismerek igazán?!